• cube

  • cubeRandom

Romhány, Prónay kastély

Az épületet minden valószínűség szerint Prónay II. Gábor (1748-1811) tótprónai és blatniczai báró Bars és Gömör vármegye főispánja építtette a 18. század utolsó évtizedében.A Prónay család Turóc megyéből származik, már IV. Béla király korában, 1279-ben birtokot szereztek. A család tagjai később is vármegyei és országos hivatalokat viseltek, egészen a XX. századig. A nemzetség több ágra szakadt, Prónay I. Gábor alapította a Pest vármegyei bárói ágat. A bárói címet a család 1770-ben Mária Teréziától nyerte el. A XVI. században áttértek az evangélikus hitre. Ettől kezdve jelentős tevékenységet fejtettek ki az evangélikus egyház és a hitélet szervezésében is. Prónay II. Gábor tótprónai és blatniczai báró Prónay Gábor 1748-1811 Bars és Gömör vármegye főispánja, titkos tanácsos. 1770-ben testvérével, Prónay Lászlóval együtt Mária Terézia bárói rangra emelte. 1766-ban beutazta Észak-Olaszországot, majd egy ideig a hadsereg tagja. Később – folytatva a Prónay hagyományokat – az evangélikus egyház ügyei felé fordult. Így esperességi felügyelővé választották. II. József alatt a pozsonyi iskolakerület felügyelője lett, majd 1787-től előbb Bars, majd 1789-től Gömör vármegye főispánja. Később felügyelői tisztségéből felmentették, de gömöri főispán maradt egészen 1810-ig. 1810-től haláláig Magyarország főtanfelügyelője lett. Nagy gonddal kezelte a szőlőművelés problémáit is. Leszármazottai jelentős könyvtárat köszönhetnek neki.

A kastély az utca vonalával párhuzamosan, szabadon álló, földszintes, palával fedett, kontyolt, ívelt nyeregtetős épület. Kerti homlokzata 4 + 3 + 4 tengelyes, középső 3 tengely a rizalitot tagolja. A középrizalit nyílásai félköríves záradékúak az ablakok alatt mélyített, téglalap alakú köténydísz. Homokkő lábazat. A bejárathoz vezető lépcső alatt helyezkedik el a pincelejáró. A tetőn két ívelt tetőablak. A főhomlokzat: 4 + 3 + 4 tengelyes, hasonlóan rizalitos, melyet itt timpanon helyett ívelt oromzat zár le. A rizaliokat enyhe kiülésű pilaszterek tagolják. A nyugati, rövidebb homlokzat 4 tengelyes, a + b + b +a. Középen két egyszárnyú ajtó, széleken két téglalap alakú ablak. A homlokzat egyéb tagolása megegyezik a déli rövidebb homlokzatéval. A kastély sarkainál, az utca vonalára merőlegesen, szabadon álló, földszintes, cseréppel fedett kontyolt nyeregtetős cselédházak állnak, mára már jelentősen leromlott állapotban.

A kastély felmenő falai nagyrészt romhányi vörös homokkőből falazottak némi tégla kiegészítéssel. A szabálytalanul rakott tört köveket néhol tégla kiegyenlítősorok egészítik ki, a nyílásoknál, amennyire ez a vakolat pusztulása nyomán látszik, a faltextúra elválik a téglából rakott nyílásbefalazásoktól. A legtöbb helyen, ahol megmaradt az eredeti nyíláskeretezés, az ablakszemöldökök és a könyöklők homokkőből faragottak, a szárakat vakolták. Lévén, hogy a homlokzatot takaró vakolat 20. századi, a jelen állapotból nem lehet tudni, hogy például az északi, utcára néző középrizalit nyíláskereteinek esetében, hogy a nyíláskeretek hogyan viszonyultak a külső falsíkhoz. Mindenesetre a kőkereteken többrétegű, fehér, illetve néhol sárga, máshol okker világos meszelés maradt meg, ami arra utal, hogy a kőkereteket, szabálytalanságuk ellenére sem vakolták. Ezt a kérdést, csak falkutatással lehet eldönteni. Szintén kutatási kérdés a jelenlegi nyílások és a falszövet viszonyának vizsgálata. A jelenlegi nyílászárok a 19. század utolsó évtizedeiből, illetve a 20. század második feléből származnak, a hozzá tartozó fülkék minden valószínűség szerint a 19. század végéről származnak. A nyugati homlokzat két 19. század végi ajtaja például utólagosan megnyitottnak tűnik. Vizsgálandó továbbá az övpárkány (és természetesen a többi vakolt tagozat) periodizációja. Az övpárkányok ugyanis az ablakkönyöklők között vakolatból vannak, ugyanakkor a profilált könyöklők lezárása két oldalt íves, azt sugallván, hogy az övpárkányt utólag húzták a kőpárkány mellé (eldöntendő, hogy ez építéstörténeti vagy technológiai okokkal magyarázható jelenség). Hasonlóképpen vizsgálandó a rizalitok felülvilágítóinak vakolt (?) keretelése. A belsőben több átalakítási periódus nyomai látszanak, még kutatás nélkül is. A pince keleti és nyugati szakaszán megmaradt egy korábbi periódusú, alacsonyabb záradékú, kosáríves boltozat homlokíve, válla, illetve a nyugati részen két kőpillérrel alátámasztott, rövidebb szakasza. Jóllehet a KÖH Tervtárában a dokumentációk közül hiányzik a pincéről készült felmérés, úgy tűnik, hogy a teljesen alápincézett épületet megelőzően egy korábbi épülethez épült pincéket tartalmaznak az alsó terek. Erre utalnak az egyes pinceszakaszokon a befalazott boltozati szellőzők. A földszinti helyiségek történeti elrendezése, úgy tűnik nagyon nagy átalakításon nem esett át. A főfolyosó megmaradt, nagyobb falbontások, illetve új közfalak építése inkább csak az udvar felőli térsort érintették. A KÖH Tervtárában lévő Lux Kálmán által jegyzett 1957-es felmérés még viszonylag eredeti állapotot tükröz. A főfalak és osztófalak a kályhafülkékkel a helyükön vannak, az utcai teremsorban történtek némi utólagos falbehúzások, illetve a két díszterem boltozatát valószínűleg ekkor cserélték ki vasbeton födémre.

Bozóki Lajos Romhány, Prónay- kastély, értékfemérő dokumentációja 2009 alapján.

A kastély lézer szkenneres felmérésre 2013 februárjában és márciusában került sor. Az elvégzett munkára alapozva Bödő Gábor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója diplomamunkát készített.


Új Széchenyi Terv
arrow bottom
A projektek az Európai Unió támogatásával valósulnak meg.
arrow bottom