• cube

  • cubeRandom

Szeged Ferences Kolostor, kőtár

A kolostor együttes kutatása során a templom, a torony és a sekrestye lábazati falköpenyéből, felmenő falainak falmagjából, a szentély támpillér-fedéséből és a templom párkányából, illetve a kolostor nyílás-befalazásaiból és padozat-feltöltéséből számos román kori kőfaragvány került elő.
A kőfaragványoknak csak egy kisebb, főleg falköpenybe, lábazati párkányba beépített elemeinek kibontására kerülhetett sor. A falmagban befalazottakat – például a torony falmagjába egymás mellé beépített bélletes kapu elemeit – csak az épület állékonyságának veszélyeztetésével lehetett volna kibontani.
A faragványokat a kutatás az egykori Szent Péter-ispotály köveivel azonosította. A Szent Péter Ispotály templomát a Szeged alsóvároson megtelepedő obszerváns ferencesek jelenlegi templomuk felszenteléséig, 1503-ig használhatták. Ezután indulhatott meg a templom végleges bontása és kőanyagának elszállítása. A kemény, de jól faragható kövek egy részét átfaragták és az új templom lábazati és főpárkányába, illetve a szentély támpillérfedéseként építették be. A kövek egy jelentős részét átfaragás nélkül falköpenyben építőkőként, illetve a falmagban kitöltő anyagként használták fel.

A faragványok előkerülése igazolta a magyar művészettörténet kutatás Entz Géza által megfogalmazott feltételezését, mely az 1943-ban a kolostorban előkerült, a Szent Péter-ispotály köveként azonosított faragvánnyal kapcsolatban a következőket írta: „a két töredék kétségtelen kapcsolatot árul el a gyulafehérvári székesegyház XIII. század első harmadából származó részeivel. A nyolc palmettából álló örvényes zárókő bordametszete két vaskos pálcatag közé fogott orrtag nélküli körtetag. A zárókő teljesen azonos a gyulafehérvári dóm északi mellékhajójának nyugatról számított harmadik boltszakaszában lévő zárókővel és annak bordametszetével. [...] A másik kőtöredék egy faloszlop fejezete, amely dús akantuszlevelek között szőlőfürtszerű gyümölcsöket mutat. Ennek távolabbi párhuzama ugyancsak megtalálható a gyulafehérvári székesegyház mellékhajójában. "...] A gyulafehérvári egészen szoros kapcsolatok pedig kétségtelenül bizonyítják, hogy a szegedi ispotályos templom a XIII. század első harmadában, még a tatárjárás előtt épült az ugyanekkor működő gyulafehérvári műhely műveként.”

A kőfaragványok bemutatására és megőrzésére több javaslat született. Végül a kolostor északi udvarán a kerítéshez kapcsolódó kőtár épült meg, mellyel kapcsolatban Lukács Zsuzsa a következőket írta: „Valamennyi összetartozó kőfaragvány – még az egyszerű, falazó anyagként szolgáló kváderek is – beépítésre kerültek. A Cs. Sebestyén Károly 1943-as ásatásából származó zárókő, az időközben előkerült, hozzátartozó borda darabokkal, és pillérfejezet, az ehhez tartozó, kutatásaink során megtalált fejlemezzel is beépítésre került. A félköríves szentély ablakának szemöldöke – amit kváderosztást utánzó bevésés díszít" téglával kiegészítve látható a kőtárban, ugyanígy a bélletes kapu előkerült és kibontható darabjai, valamint az íves ablakokhoz tartozó faragványok is.”
Múzeumban leggyakrabban csak a legértékesebb faragványokat állítják ki. Több száz követ együtt tanulmányi kőraktárakban mutatnak be, elsősorban a szakemberek számára. Egy szerkezethez tartozó faragványokat rekonstruálva és részben kiegészítve múzeumi kőtárakban építenek fel.

Videó feltöltés alatt

Új Széchenyi Terv
arrow bottom
A projektek az Európai Unió támogatásával valósulnak meg.
arrow bottom