• cube

  • cubeRandom

Tárgykatalógus

A nyírbátori csonka stallum

Jelenleg nincs munkaanyag feltöltve a tárgyhoz

Leírás A nyírbátori stallumok (hátas padsorok vagy kórusszéksorok) a magyar bútorművészet legjelentősebb alkotásai. Az ún. csonka stallum felső sora - a teljes stallumhoz hasonlóan - 14 üléses: az üléspadok teljesen megmaradtak, "csak a díszes baldachin hiányzik a dorzálét [háttámlát] befejező keskely friz felett. Hiányzik a rövid oldal két ülésének egész dorzáléja és az ezt lezáró oldalfal felső volutás része is. Az alsó sor imapolcos üléspadjából csak nyolc ülés van meg, az utolsó háromüléses pad hiányzik. A csonka stallum felépítésében a teljeshez hasonlított, csupán díszítő formái mások. Rövid oldalának laterális lezáró falát magas domborműben, poncolt alapon gazdag faragott dísz tölti ki. A középkandeláber kerek talpát két teknősbéka tartja. A talpon két szatiralak áll, karjaival az akantuszleveles törzshöz kötve. A kandeláber felső tányérján két szárnyas, akantuszlevélben végződő farokkal ellátott bika könyököl ki. Közben szimetrikus növényi elemek. [...] Az ülés alatti lapos faragásos táblák közül csak öt van meg. A berakásos táblák mind hiányzanak, csak geometrikus keretelésük van meg, ötnek kivételével. Viszont a teljes stallummal ellentétben, teljesen meg vannak a lábazat éleinek berakott díszei, a pálcára fűzött hatszög-idomokkal. Egészben maradt a stallum fordulatát jelző négyszögű pillértömb, élén alul hasonló berakásos csíkkal, feljebb keskeny lapos volutával és oldalsó mezőiben dús akantuszleveles faragással. [...] A felső sort lezáró oldalfal teljes. [...]" (Bárányné 1937. 13.) A stallumok mestere valószínűleg a neves olivetanus szerzetes, Roberto Marone intarziakészítő fivére volt, és a hátaspadok a firenzei Via Dei Servi híres asztalosműhely stílusához, tevékenységéhez kapcsolhatók. (SzSzMM 1987., Voit 1961.) A nyírbátori stallumok eredeti felállítási helyéről (nyírbátori minorita vagy református templom) régóta szakmai vita zajlik. (A megrendelő személyéről és a stallum eredeti rendeltetési helyéről újabban lsd. C. Tóth Norbert feltételezését: eredetileg Bátori Miklós püspök készíttette, és a váci székesegyházba szánta, de "meghalt, mielőtt az általa megrendelt stallumok elkészültek volna." (C. Tóth 2009. 164.))
Anyaga Tölgyfa
Megtalálás ideje Bár Szini Károly már 1855-ben a stallumok pusztulásáról és meg nem becsüléséről ír, "csak a XIX. sz. második felében kezdenek felfigyelni az illetékes tényezők a nyírbátori templom belső berendezésének botrányos állapotára." (Bárányné 1937. 17.) 1889: az alsó, már elmozdított széksorok közül három töredékes darab Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba kerül letétbe; 1933: a Nemzeti Múzeum megvásárolja a megrongálódott, hiányos nyírbátori padsorokat. A helyreállított stallumpárból a teljes darab ma is Budapesten látható, az ún. csonka stallum visszakerült Nyírbátorba.
Kora Kr.u. 1511. (A teljes stallum egyik táblájának latin nyelvű felirata szerint.)
Megjelenések
(cikkek/hírek/publikációk/kiállítások)
Bárányné Oberschall Magda: A nyírbátori stallumok (21 táblával) (Bibliotheca Humanitatis Historica, a Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadványai II.) Magyar Történeti Múzeum, Budapest, 1937.; C. Tóth Norbert: Észrevételek a nyírbátori stallum egykori elhelyezéséről. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 159–164.; Dévényi Józsefné: A nyírbátori stallum. (A nyírbátori Báthori István Múzeum füzetei.) Nyírbátor, 1957.; Entz Géza – Szalontai Barnabás – Csernyánszky Mária – Mendele Ferenc: Nyírbátor. Szerk.: Entz Géza: Magyarország műemléki topográfiája XI. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Budapest, 1987. 133-152.; 141., 148-149.; Entz Géza – Szalontai Barnabás: Nyírbátor. Budapest, 1959.; Kovalovszky Júlia: Gótikus és reneszánsz bútorok. Budapest, 1980. 17–20., 25., 29., VI. tábla, 39-53. kép; Leffler Béla: A nyírbátori református templom. Archaeologiai Értesítő 35 (1915) 261-286.; Németh Péter: A nyírbátori Szent György-templom – új megvilágításban. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 41. (2006) 377–382.; 379–381.; Papp Szilárd: A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480–1515. Balassi Kiadó, Budapest, 2005. A Szent György-templom Nyírbátorban: 67–75., 194–200., 260-294. (CI-CXVIII. tábla). A stallumok: 72-76., 267., 290-292. (CIV., CXVI-CXVII. tábla); Voit Pál: Műhely a Via Dei Servin. Művészettörténeti Értesítő 10. (1961) 97–130.
Tárolás helye (Őrzési hely/elhelyezés) Báthori István Múzeum, Nyírbátor (1958 óta)
Állapota Rekonstruált és konzervált. Az 1936-os felállítás során a nyírbátori stallumok minden addig ismert darabját beillesztették a két stallumba. A csonka stallum alsó padsorának egyes üléseit külön heverő részletekből kellett összeállítaniuk a kutatóknak. Az alsó sor egyik háromüléses padjának ülés feletti fríze korábban elkerült a református templomból: képkeretet készítettek belőle, amely sokáig letétként feküdt az Iparművészeti Múzeumban. Később a Nemzeti Múzeum megvásárolta a keretet tulajdonosától, és azt a rekonstrukció során az eredeti helyére helyezték vissza. A helyreállításkor az összes megmaradt, berakásos táblát az ún. teljes stallumon helyezték el, hogy legalább az egyik oldalon teljes képet kapjanak a hátas padsorok egykori megjelenéséről. Két tábla így is hiányzik, ezeket az ülés alól kivett laposfaragású táblákkal pótolták. (Bárányné 1937. 10., 14-15., 18.)
Szakirodalom/hivatkozás
Lelőhely/gyűjtőhely (helység) Nyírbátor - református templom (egykori Szent György-templom)
Méret, súly 232 cm x 1035 cm 212,5 cm
Leltári szám n.a.
Feltáró/Gyűjtő 1889: Möller István, 1933: Varju Elemér

Új Széchenyi Terv
arrow bottom
A projektek az Európai Unió támogatásával valósulnak meg.
arrow bottom