• cube

  • cubeRandom

Végéhez ért a SziMe3DAR projekt

Most, amikor a kultúrára is egyre kevesebb pénz jut, hallatlanul fontos kulturális értékeink megőrzése, s ehhez célszerű igénybe venni a modern digitális technológiát is. Egy ilyen projektben vesz részt többek között a HUMANsoft Kft. is. Volt egy pályázati lehetőség, amely akkreditált innovációs klaszterek tagjainak többségi tulajdonában álló projektcégek számára nyújtott forrásokat. Ilyen projektcég a debreceni Szilícium Mező Regionális Informatikai Klaszterhez kapcsolódó SziMe3D Kft. is, amelynek egyik tulajdonosa a HUMANsoft, mint több alprojekt fővállalkozója. Pályázni olyan projektekre lehetett, amelyek keretében 3D-technológiai innovációk valósulnak meg a turizmus, az oktatás és a kultúra területén. Így jött létre a SziMe3DAR projekt, amely az Európai Unió 60 százalékos támogatásával, a GOP-1.2.1 keretében valósul meg 2012 júliusa és 2014 márciusa között, vagyis épp most ért véget.  Fehér Andrással, a HUMANsoft üzletág-igazgatójával arról beszélgettünk, milyen eredményeket sikerült felmutatni és milyen tapasztalatokat szereztek közel két év alatt.

- Egymásnak adják a kilincset az újságírók a HUMANsoftnál, mindenki Önnel szeretne interjút készíteni. Mi ez a fokozott érdeklődés, ami kialakult így a projekt hajrájában?

- Egyfelől tényleg az történt, hogy mindenkit meg tudtunk szólítani a médiában, másfelől a kulturális örökség védelme most a világban trendi téma. Főleg az olyan esetekben érdemes ezt megtenni, mint ami Vitány váránál is fennáll. Még kétszer belecsap a villám és valószínűleg összedől az egész, olyan állapotban van. Szerencsére a jelen állapotot sikeresen megőriztük az utókor számára azzal, hogy elvégeztük a várrom digitális dokumentálását, valamint elkészítettük az ezen alapuló rekonstrukcióját. A projekt elkötelezett abban, hogy a kulturális örökségünk néhány kiemelkedő darabjának digitális dokumentációját is megvalósítsa. Mindent, amit még idejében el lehet kapni, meg lehet örökíteni, azt megtesszük, dokumentáljuk. Ma már nem szívesen használom a térszkennelés, vagy tárgyszkennelés kifejezéseket, mert általában téves asszociációk, tartalmak ugranak be az emberek fejében, a digitális dokumentáció bár ezeken alapul, ennél lényegesen többet jelent.

- Mit ért a téves képzettársítások alatt?

- A legtöbben azt hiszik, hogy kiviszünk egy szkennert, az forog meg villant néhányat és kész az objektum szkennelése 3D-ben. Nem erről szól a történet, ez csak a kivitelezési folyamat eleje a kapcsolódó kutatómunkákat követő első lépés ezután még hihetetlenül sok feladat van hátra. Nem is gondolnánk, hogy a különböző anyagok mennyire másként viselkednek, verik vissza, illetve nyelik el a rájuk eső lézer fényt. A különböző objektumokat különböző technológiai megoldásokkal mérünk föl.  Itt tehát arról is szó van, hogy kutatni kell, mi lehet a legjobb gyakorlat. Nincs két egyforma felmérés, nincsenek „holtbiztos” megoldások. De tovább haladva a folyamatokban, a szkennelt állományokkal komoly utómunkálatok várnak ránk. A különböző mérési pontokból felvett állományokat regisztrálni kell, azaz össze kell illeszteni azokat. Egy állományt kell készíteni a felesleges részektől megszabadított, tisztított különböző szkennelési pontokból készült adatokból. Ha a feladat megköveteli, szaknyelven szólva mash-elni kell az állományt, azaz poligonhálót kell csinálnunk, annak esetleges hibáit ki kell javítanunk, hogy meg tudjuk alkotni a kész modellt. Amikor már modell szinten meg tudjuk fogni a tárgyat, akkor lehet azon elgondolkodni, hogyan és milyen céllal szeretnénk ezt bemutatni. Lehet, hogy csak dokumentálás a cél, de megesik, hogy az adott objektum kapcsán felmerül, azt közkinccsé kell tenni, meg kell ismertetni a világgal. Ekkor jönnek a további kérdések. Hol akarjuk megismertetni, kik számára és hogyan? Milyen formában, milyen eszközzel, milyen stílusban lehet azt megmutatni, hogy az a hozzáadott érték, az a munka, ami az adott tárgyhoz kapcsolódik, az az adott kommunikációs platformon, például a weben megjelenjen. Sokan nem látják át, valójában mennyi munka van egy adott objektum vagy tárgy feltérképezésével, majd az eredmény megfelelő szintű bemutatásával kapcsolatban.

- Amikor szóba hozta az olyan szakszavakat, mint a térszkennelés és pontfelhő, rögtön az iCollWare projekt villant be, amelynek sikerességében szintén érdekelt a HUMANsoft. A két projektnek van valami köze egymáshoz?

- Nagyon is sok köze van hozzá! Az iCollWare projekt azért is hasznos volt, mert a folyamatosan változó technológiákat, eszközöket, programokat segített megismerni. Mire erre a projektre sor került, tudtuk, hogy a technológia mit nyújt számunkra a kulturális örökség megőrizhetőségének szempontjából, addigra már minden a kezünkben volt, minden fogást ismertünk. A mai napig úgy gondolom, hogy az igazságügyi, orvostani szakértői munkában ennek a technológiának, ezeknek a megoldásoknak helye volna. Egyelőre idehaza ez még nem ment át, megjegyezném, a világban másutt már rendszerbe illesztve használják. Szerencsére, a felgyülemlett szakmai kompetenciákat és tudást, amit az iCollWare projekt által szereztünk, nagyszerűen tudjuk hasznosítani a kulturális örökség megőrzése terén is. Rögtön termőre tudtuk fordítani a felgyülemlett tudást, és rohamléptekben haladtunk. És végre azt tudtuk mondani, hogy a látszólag egymástól távol eső diszciplináris területek kutatási eredményeit jól lehetett használni egy újabb projektben.

- Hol van még hasznuk a kapott eredményeknek?

- Nemcsak a múltbeli, de a kortárs építészetben is. Már a tervezésnél, a környezet felmérésénél is nagyszerű szolgálatot tesz ez a technológia. Az építés közbeni folyamatos minőségellenőrzésre, a megvalósulási terv elkészítésére lehet jól használni a térszkennelésen alapuló felmérést. Sokan állítják, hogy a tervezett épület környezetbe illeszkedését a térszkennelés segítségével lehet a legjobban megmutatni.

- Amikor bejöttek a mobilpiacra az okostelefonok és elkezdett lassan előtérbe kerülni az augmented reality és a kapcsolódó megoldások, még gyerekcipőben járt a technológia. Most hol tartanak?

- Mindezeket a megoldásokat természetesen már mi is használjuk, okostelefonnal, tablettel, egyéb eszközök segítségével. Szerintem ez egy nagyszerű technológia, remek megoldás például arra, hogy interaktívan bemutassuk az adott objektumot, amit egyszerre láthatunk hajdani és jelenlegi állapotában. Azt pedig mondanom sem kell, hogy a virtuális turizmus mennyi lehetőséget rejt magában. Nemcsak az adott kor miliőjét tudjuk megidézni és bemutatni, de mára ott tartunk, hogy akár korabeli személyekkel is benépesíthetjük a megidézett teret. Miért ne sétálhatna el körülöttem néhány szerzetes, miközben egy kolostort tekintek meg éppen?!

- Van arra esély, hogy világszerte ismert cégek hasznosítják majd a technológiájukat?

- Fontos nagyot álmodni, de egyelőre maradjunk hazánkban. Szeretném, hogy kezdetben országos szinten váljanak ismertté az általunk bemutatott objektumok és a kidolgozott megoldások. Ma sokan azt sem tudják, hol van Vitány vára. Pedig egy olyan korhoz kapcsolódik, mikor Magyarország meghatározó birodalom volt Európában, és jelentős örökséget kezdett felhalmozni az utókor számára. Fontos, hogy ezeket az értékeket megismertessük, legalább azt a keveset, amely ebből a hatalmas kincsből ránk maradt. Persze ma is folynak viták arról, hogy néhány olyan objektum esetében, amit már csak a lélek tart össze, érdemes-e energiát fektetni. Sokakban ma is él a kétség, hogyan lehetséges egy-két megmaradt zárókőből, boltívből hiteles boltozatot előállítani az utókor számára. Ezek a kérdések fontos szakmai vitákhoz vezetnek, de én úgy gondolom, minden kincsünket fel kell térképezni, bemutatni és megőrizni azokat az utókor számára, mert ma annyira kevés van ezekből, hogy nagy kár volna azokat elvesztegetni. Ezeket először az országgal, majd az egész világgal kell megismertetni.

- Mennyire mennek újdonságszámba a régészetben a felhasznált technológiák?

- A lézeres és fehér fényű szkennelést, mérést a gépgyártásban már használják egy ideje, de a régészetben, a muzeológiában, az építészetben még friss a technológia. Olyannyira, hogy azok, akik használják, maguk is munka közben, illetve esettanulmányok olvasásával tanulják meg az alkalmazását. Érthető, hogy sokan nem látták meg azonnal a technológiában rejlő lehetőségeket, amíg a geodéták csak az egyébként látványos pontfelhőt tudták megmutatni. Egy ideig lehet benne gyönyörködni, de azután felmerül a kérdés, mire lehet ezt használni. Mi meghallgattuk az igényeket, s a rendelkezésre álló kompetenciákra támaszkodva előrukkoltunk olyan megoldásokkal, amelyek ma már szinte nélkülözhetetlenek a régészek mindennapi munkájában. Hangsúlyoznám, hogy egy adott technológia legjobb alkalmazását többször is fel lehet találni. Azért mert a világban már használnak hasonló technológiákat, még nem azt jelenti, hogy Magyarországon úgy és arra fogják használni, mint másutt.

- Milyen szempontok alapján választották ki a megőrzendő objektumot, tárgyat?

- Legszívesebben az összes magyarországi kastélyt, várat, templomot feltérképeztük volna ezzel a technológiával. Természetesen erre nem volt mód. Széles körből sok féle épített örökséget és tárgyat választottunk, hogy a technológia használhatóságát minél szélesebb körben bizonyítsuk.  A régészet, egyben romboló tevékenység is, tehát fontos, hogy a feltárás szakaszait dokumentáljuk. Azt is tapasztaltuk, hogy sok esetben a szakszerűtlen állag-védelemmel teszik tönkre az adott objektumot. Óriási jelentősége van tehát annak, hogy mielőtt bármit változtatunk egy épített emléken, dokumentáljuk annak aktuális állapotát. Angliában például már olyan a szabályozás, hogy csak „stone by stone” rögzítést követően lehet megkezdeni bármilyen műemléki munkálatot. Minden egyes részlet megőrzése fontos, s ennek a hozzáállásnak kellene elterjednie mindenhol a világban.

- Hamarosan véget ér a projekt. Ha számot kellene adni, mik volt a célkitűzések, s mit sikerült ehhez képest elérniük?

- Azt gondolom mindent teljesítettünk, talán kicsit többet is a tervezettnél. Vezettem már néhány projektet az életemben, elmondhatom ez a projekt szinte csupa siker volt. Hallatlanul büszke vagyok az eredményeinkre, kiváltképp arra a csapatra, amely ezt a munkát elvégezte. Annyi sikersztorink van, hogy naphosszat tudnék beszélni mindegyikről. Bár márciusban a végéhez érünk, fontolgatom, hogy mindezt a munkát milyen formában folytathatjuk. Addig is egy, a visegrádi királyi palotában április 30-án nyíló kiállításon, konferencián mutatjuk be eredményeinket.


Új Széchenyi Terv
arrow bottom
A projektek az Európai Unió támogatásával valósulnak meg.
arrow bottom